1-es típusú diabetes

1-es típusú cukorbetegség (diabetes mellitus)

Korábbi megnevezése, a gyermek vagy fiatalkori diabetes, az inzulinfüggő, azaz inzulindependens diabetes (IDDM) pongyola, félrevezető. A betegség bármely életkorban felléphet az újszülöttől a matuzsálemi korig. Az 1-es típusú diabetes mellitus oka, a hasnyálmirigy speciális hormontermelő sejtcsoportjában az un. szigetsejtekben (Langerhans szigetek) az inzulint termelő béta-sejtek relatíve gyors pusztulása. Ez azt jelenti, hogy az inzulintermelés zöme (legalább 80%-a) néhány hét, hónap, vagy év alatt a mai ismereteink szerint menthetetlenül, visszafordíthatatlanul elvész. Egyszerűen elfogy a saját inzulintermelés.

Inzulin

Az inzulin nélkülözhetetlen a sejtek cukor (glükóz) felvételéhez. Sejtjeink fő energiaforrása a glükóz. Ha nincs megfelelő mennyiségű inzulin a vérben, akkor hiába a sok, már túlságosan is sok cukor a sejtek orra előtt (hiperglikémia, hyperglycaemia), a sejtek azt nem tudják felvenni, szabályosan éheznek. A közvetlen éhenhalásukat jobb híján zsírok és fehérjék lebontásával igyekeznek lassítani, de ezek a folyamatok is szabálytalanul zajlanak, káros melléktermékeket, pl. ketontesteket, eredményezve, a cukor lebomlási zavara miatt. A vérben felhalmozódó cukor (hiperglikémia, hyperglycaemia) és ketontestek (ketonémia, ketonaemia) kiürülési, "menekülési útja" a vese. Vizeletünkben cukor és aceton ürül.

A nagy mennyiségű cukor a vizeletben vizet köt meg és visz magával. Ennek eredménye a bő, gyakori vizelet (polyuria). Innen a diabetes mellitus régi magyar neve "édes húgyár". A nagy vízvesztés miatt testünk valósággal "kiszárad" szájszárazság, szomjazás lép fel, amit egyre nagyobb folyadékbevitellel (polydipsia) próbál a páciens mérsékelni. A sejtek szövetek éhezése, a felgyorsult zsír és fehérjelebontás gyors testsúlycsökkenést, fogyást eredményez. A káros anyagcserefolyamatok rombolják immunrendszerünket. Nő a fertőzésekre való fogékonyságunk. Romlik a sebgyógyulás. Az egymást dominódőlésszerűen követő események láncolata inzulinadás nélkül feltartóztathatatlan. Emiatt az inzulin felfedezése és előállítása, orvosi felhasználása (1921. Frederick Banting és Charles Best) előtt, minden 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő beteg rövid időn belül, csonttá-bőrré lesoványodva menthetetlenül meghalt.

Diabetes mellitus diagnózis

Ez akár még napjainkban is előfordulhat, ha a klasszikus tünetek (gyakori, bő vizelés, szájszárazság, fogyás) alapján nem vetik fel gyorsan a betegség lehetőségét. Klasszikus tünetek fennállása esetén egyetlen magas vércukorérték alapján is kimondható már a diabetes mellitus diagnózisa, szemben a panasz és tünetmentes állapotban mért magas vércukorérték esetével. A folyamat az immunrendszer károsodása miatt gyakorta fertőzésekkel párosul vagy egy egyébként hétköznapi gyulladásos betegség adja meg a végső lökést az 1-es típusú cukorbetegség kirobbanásához. Az ilyen anyagcserekrízis (diabeteses ketoacidózis) közvetlen életveszélyt jelent és kórházi intenzívterápiás ellátást igényel.
Ha vércukorértékünk tartósan magas, a még meglévő inzulintermelést is mintegy blokkolja. Ez az un. glükotoxicitás A helyzet olyan, mintha a túl sok vérben lévő cukor megmérgezné a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeit így azok inzulintermelése még tovább csökken. Nem véletlen, hogy az inzulinkezelés megkezdése után a vér cukorszintjének csökkenésével, majd stabilizálásával a béta-sejtek inzulintermelése átmenetileg (!) akár jelentősen javul. A páciens számára beköszönt a mézeshetek időszaka mely sajnos mindig csak átmeneti. Ilyenkor akár néhány hónapig nagyon kis adagú inzulin adásával is egyensúlyban tartható a cukorbetegség. Aztán az inzulinigény ismét emelkedik. Az 1-es típusú cukorbetegségben élethossziglan inzulinadás szükséges. Jelenleg ez tartósan és biztonságosan csak bőr alá adagolt (szubkután, subcutan) inzulinnal lehetséges. A beadó eszköz lehet inzulinadagoló "töltőtoll" (PEN) vagy "folyamatos" inzulinadásra képes inzulinpumpa.

Az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség

Az 1-es típusú cukorbetegség (szemben a sokkal gyakoribb 2-es típusú diabetes mellitussal) hosszú évekig, évtizedekig "csak" a cukorháztartást érinti. Legtöbbször nem társul magasvérnyomás, vérzsír-eltérés, elhízás az 1-es típusú cukorbetegséghez. Ritka, hogy felismerésekor már érszövődményeket is találjunk, hiszen általában gyorsan kialakulva, hamar felismerésre kerül. Ugyanakkor a 2-es típusúnak tartott cukorbetegek egy része (akár 10-15%-a) valójában lassan, évek alatt, kialakuló 1-es típusú cukorbeteg. Nagyon lényeges tehát a cukorbetegség felismerésekor tisztázni, hogy az akár panaszmentesen és csak mérsékelten magas cukorszintekkel járó cukorbetegség nem lassan kialakuló 1-es típusú diabetes-e. Ez a típus az un. rejtett autoimmun cukorbetegség felnőttkorban, azaz a LADA (Latent Autoimmune Diabetes in Adults). Természetesen ez az alattomos, tünetszegény cukorbetegség (LADA) is 1-es típusú diabetes. Eredményes kezelése tehát inzulinterápia.

Az 1-es típusú cukorbeteg önmenedzselési képességét folyamatos tanulással érheti és tarthatja csak fenn. Optimálisan ugyanis minden esetben az adott vércukorszintnek, az elfogyasztani szándékozott étel szénhidráttartalmának és a várható fizikai tevékenységnek megfelelő mennyiségű inzulin adásával érhető csak el a lehető legideálisabb vércukorszint és HbA1c érték. Ez utóbbi az utolsó 3 hónap átlagos vércukorhelyzetét mutató laborparaméter. Pontos étrendi, dietetikai ismeretek elengedhetetlenek az öninjekciózás és vércukor önellenőrzés technikai ismeretein túl. A hosszútávon fenntartott jó cukorháztartás a záloga a cukorbeteget fenyegető érszövődmények elkerülésének.

Érgondnok belgyógyászat, diabetológia, dietetika