Véralvadás

Véralvadás, vérrög, vérlemezkék

Véralvadás esetén az érfal izomzata összehúzódik. A véralvadás megindulásának elején, az ér sérülésekor az érfal sima-izomzata összehúzódik (érspazmus), ez azonban csak apróbb sérülések, horzsolásoknál zárja el a vér útját. Ezzel egy időben megindul a vérlemezkék kitapadása a sérült érfalra, amely vérrög (trombus) képződését eredményezi . Ha ez sem állítja el a vérzést, belső és külső tényező hatására megindul a véralvadás. Belső tényező lehet az érfal sérülése; szabaddá váló kollagénrostokhoz kapcsolódnak a vérlemezkék. Külső tényezők a sérült szövetekből felszabaduló enzimek. Így jön létre a véralvadás. Vízben oldható fibrinogén polimerizációjával vízben oldhatatlan fibrin alakul ki. E molekulák kezdetben egy laza hálót képeznek, majd egyre tömörebb, szoros kötésű rendszerré alakulnak. Eközben a hálóba egyre több sejtes elem épül be, s ezek eredményeként alakul ki a vérlepény, mely elzárhatja a sérült részt, majd a sejtek megfelelő időn belül regenerálódva helyreállítják a szöveteket.

A vérlemezkék sejtmag nélküli sejtek, melyek a vörös-csontvelő őssejtjeinek a citoplazmájából való leválással alakulnak ki. Rendkívüli a kicsapódási képességük, mellyel megtapadnak az ér sérült részénél, és belőlük véralvadást segítő anyagok szabadulnak fel.

Érgondnok belgyógyászat, kardiológia, hematológia, INR ambulancia,