Koleszterincsökkentő, méreg?
A koleszterincsökkentő, mint méreg?
Több évet – a cikk eredetije a Tudomány Kiadó gondozásában megjelenő Diabetes újság 2015/6 és 2016/1 számaiban - ülepedett bennem a gondolat és rendhagyó módon az érzelem is azóta, hogy Budapesten az V. Civil Fórumon megoszthattam gondolataimat a hallgatósággal. Két, véleményem szerint egészségünket és életünket közvetlen befolyásoló betegségről beszéltem... változó hatással.
Lévén a hallgatóság elsöprő többsége a cukorbetegség témakörében személyes érintettsége folytán is járatos volt, az öt nagy klasszikus és befolyásolható érrendszeri rizikótényező azaz az elhízás, a cukorbetegség, magasvérnyomás, magas koleszterinszint témaköréből a cukorbetegséget csak felsorolás szintjén érintettem. Mégis ki kell hangsúlyoznom, hogy a fentiek közül valamely probléma (példának okáért a cukorbetegség) felismerése kapcsán rögvest tisztázandó a többiek helyzete! Érbetegségünk kialakulásának rizikója – azaz az úgynevezett teljes, azaz globális érbetegség-rizikónk ugyanis nyilván nem csupán egy rizikótényező, rizikóbetegség fennállásától és kezelhetőségétől, hanem mindezek együttes hosszú távú hatásától függ. Az összes bennük "munkáló" káros, kóros tényező együttes, összehangolt és mellékhatásmentes kezelése hozza a legjobb hosszú távú eredményt úgy életben maradásunk mint életminőségünk megőrzése vagy akár javítása tekintetében. Aktuálisan "hanyagoltam" még az elhízás és a dohányzás témaköreit is.
Mik maradtak hát? Első lépésben a magasvérnyomás kérdése. Ne gondolja, hogy mindent tud, a témáról! Ha most a 140/90Hgmm-es számpárra gondolt rögvest tévedett is. Járt már orvosi rendelőben? Ön szerint egy orvosi vizsgálat – az extrém eltéréseket leszámítva – valóban alkalmas a vérnyomásbetegség kialakulásának időben történő felismerésére? Megnyugtató, ha rendelőben mérve (évi néhány alkalommal) a vérnyomásunk "jó"? Elég ez ha példának okáért már cukorbetegek vagyunk? Nos, a hallhatóság elsöprő többsége helyeslőn bólogatott, mikor a betegség kialakulásának részben genetikai, tehát öröklött, mintegy velünk született, részben életmódunk által szerzett hajlamosító tényezőiről (elhízás, fokozott sóbevitel, tartós stresszhatás...) "elmélkedtem". Nem kellett nagy szuggesztív erő, hogy meggyőzzem a jelenlévőket az időszakos, otthoni vérnyomás önellenőrzés fontosságáról. Sokan nagyon helyesen jelezték, hogy otthon bizony 135 és 85Hgmm alatti az elérendő átlagos cél vérnyomásunk, különösen cukorbetegen. Átbeszéltük az otthoni vérnyomásmérés alapszabályait. Szóval, ha eddig nem, mostantól már mindenki tudja, hogy mindig nyugalomban, részben a reggeli, részben a délutáni órákban javasolt mérés, 4-5 perc pihenés után, ülő helyzetben, megtámasztott háttal, felkaros vérnyomásmérővel. Érdemes a mérést 1/2-1 perc után megismételni ( a vérnyomásmérő mandzsettáját fent hagyva) hiszen nemegyszer jelentős akár 4-5 Hgmm-et elérő csökkenést tapasztalunk és ilyen esetben bizony a legszakszerűbb még egy méréssel pontosítani a "valós" értéket. Beszéltem a vérnyomásadatok rögzítésének azaz vérnyomásnapló vezetésének az előnyeiről és többen jelezték, hogy ez... természetes.
És ezután jött (számomra) a nagy meglepetés. Következett a második téma. Kitalálja? Igen, a koleszterin, a magas koleszterinszint és annak befolyásolásának kérdése, pontosabban az ott elhangzottakkal kapcsolatos hallgatói reakciók. Gondolom már az első mondatomban feltűnt, hogy a jelen összefoglaló megírásával hosszasan vártam és ennek okát – lustaságomon kívül – az élmények, érzések "ülepítésének" szándékában jelöltem meg. Hogy miért?
Mielőtt ennek kifejtéséhez hozzákezdenék álljon itt egy rövid összefoglaló magáról a koleszterin ill. vérzsír problémakörről, hogy mindannyian ugyanazon a tudományos ismeretrendszeren veselkedjünk neki a megoldásnak, vagy... a probléma szőnyeg alá söprésének, még rosszabb esetben sarlatánságig fajuló torzításának és erkölcstelen kihasználásának.
Szögezzük le, mint alap igazságot, hogy az ember nem azonos a zsírral, de az emberi test jelentős része zsír! Félnünk kell-e egyáltalán a zsírtól? Időszakosan felröppenő hír, hogy a koleszterintől való félelmet - a nagyobb profit érdekében - maguk a koleszterincsökkentő szereket forgalmazó gyógyszercégek fokozzák. Hisz nagy és dédapáink étrendjéhez képest - gondoljunk csak a mindennapi "betevő szalonnára" - általában kevesebb zsírt fogyasztunk ma.
Ma mégis hamarabb kapunk infarktust, szélütést. Mégis mintha gyorsabban pörögne érelmeszesedésünk órája. Mintha nem tudnák ereink, hogy ma már nem kellene annyira sem meszesedniük, mind nagyapáink idejében.
Mintegy 50 éve kezdtük igazán felismerni az érelmeszesedést okozó, gyorsító rizikótényezőket. Köztük pedig előkelő helyen szerepel a vér emelkedett koleszterinszintje. Sőt!
Több éve – tudományos szempontból azóta is megingathatatlanul igazolást nyert – hogy koleszterinszintünk csökkentésével, nagyon erélyes , de kétségtelen "művi" csökkentésével az érelmeszesedés nem csak lelassítható, de akár vissza is fordítható. Fordítsa vissza! Éljen soká! Ezt próbáltam elmondani. Bocsánat, hogy elkapott a hév és előreszaladtam, hanyagolva a tudományos biológiai, élettani alapok tisztázását, amit ígértem. Szükséges ez, hiszen előre elárulom valóságos darázsfészekbe nyúltam.
Ereink, pontosabban ütőereink, mint vérszállító csövek, több rétegűek. Az áramló vér felőli bélés az érbelhártya. Egyetlen sejtsorból álló védőréteg. Épsége biztosítja, hogy a vér ne alvadjon az érfalhoz. Ez kulcskérdés. A rétegek, a rétegeket alkotó sejtek kommunikálnak egymással és az érben áramló vér elemeivel is. A belső hártyán át oxigén, tápanyagok és számos más anyag (pl. koleszterin), sőt komplett sejtek jutnak az érfalba. Egészséges helyzetben ez egy finom egyensúlyi folyamat. Nincs érdemi lerakódás. Ami az érfalba bejut, az vagy felhasználódik, vagy visszakerül a vérbe. Jó esetben ez vonatkozik az ominózus koleszterinre is. Az érelmeszesedés során azonban az érfalban egy parázsló lassú gyulladás zajlik. A klasszikus érrendszeri rizikótényezők - a magas vérnyomás, cukorbetegség, magas koleszterinszint, dohányzás érfali gyulladást okoznak! Minél több a rizikótényezőnk, ezek minél kifejezettebbek és minél hosszabb ideig állnak fenn, az érbetegség annál súlyosabb. Nos, ez eddig talán elég hihető! Ha az érbelhártya áteresztőképessége megváltozik, vérünk koleszterinszintje túlságosan nagy, a koleszterin az átlagosnál agresszívebb, vagy az érfal-koleszterin öntisztulása zavart szenved, baj van. A koleszterin egy része és az elpucolásukon erőlködő sejtek bent rekednek az érfalban. Rendkívül összetett helyi harc – gyulladás – veszi kezdetét. Lám, megint a koleszterin és a gyulladás. Az egész folyamat egy ponton túl, mint a lavina, önmagát (is) erősíti.
Az érelmeszesedés előrehaladása lassú, fokozatos romlás, meg-megtorpanás és hirtelen helyi érrobbanások egyvelege. Annyi bizonyos, hogy ha a betegség egy szervünkben már megmutatta magát vagy vizsgálattal kimutatható, valamilyen fokban a többi érterület károsodása is fennáll. Lehet, hogy egy pont betegségét észleljük, mégis mindig az egész érrendszer beteg. A helyi gyulladás az érbelhártya alatt sejtek, rostok, vegyületek (és kulcsszerepben ismét a fránya koleszterin) felhalmozódásával, változásával jár. Ez maga a plakk. A massza a belső szigetelőhártyáját maga előtt tolva szűkíti a vér áramlásának útját. Ha a hártya "elég erős", a felszíne megakadályozza, hogy az egyre növekvő szűkületre vér alvadjon rá. Az ilyen plakk - és persze maga a szűkület is - stabil. Ezzel szemben, ha a burkoló hártya gyenge, bizony megrepedhet. Sokszor az érgyulladás maga gyengíti vagy akár maga repeszti meg. Az ilyen plakk instabil. A felszín repedése után a szűkítés szempontjából akár jelentéktelen plakkra hirtelen vérlemezkék hada tapad, helyi vérrög-képződést elindítva. A vérrög pedig akár percek alatt teljesen elzárhatja az eret! Így jön létre például a szívinfarktus.
Az érelmeszesedés folyamatában a koleszterinnek kulcsszerepe van. Ezt ma a világ egyetlen valamirevaló orvostársasága sem kétli. Nem csak ez egyének, de a különböző országok, népcsoportok különböző koleszterinszintjei szoros összefüggést mutatnak az érbetegségek (elsősorban a koszorúérbetegség, a szívszívinfarktus) kialakulásának esélyével, rizikójával. Elárulom, hogy pl. minél magasabb a koleszterinszintünk, annál nagyobb a szívinfarktus kialakulásának valószínűsége. A dolog fordítva is igaz! Ha csökkentjük koleszterinszintünket, sőt lényegében a még "vadon élő" embertársaink nagyon- nagyon alacsony koleszterinszintjét biztosítjuk, akkor az érelmeszesedés folyamata lelassul, megáll, "befagy". Ez is tudományosan cáfolhatatlan tény. Nem véletlen, hogy egyenesen nemzeti és nemzetközi orvosi ajánlások határozzák meg a vérzsír- (lipid) kezelés céljait.
Persze a koleszterin csak az egyik fajta zsír. Ha azt halljuk: zsír, talán egy zsírosbödön jelenik meg a szemünk előtt. Rendben. Kezdjük a zsírokkal, mint ételeink meghatározó összetevőjével. Ez napjaink elhízós viszonyai között azért is lényeges, mert ha energiáról van szó, akkor a "zsír a király". Zsírokból "az utolsó grammig" lesz valami. Vagy építőelem, vagy energia, vagy... tartalék. És mi van, az olajokkal? Talán az olaj is zsír? Bizony! Persze, a zsírok képlékenyen szilárdak, az olajok meg folynak. A zsírok zöme állati eredetű, az olajok meg általában növényiek; emiatt a zsírokban van koleszterin, az olajokban meg általában nincs. De! "Hízásilag" mindegy, hogy 10 deka zsír vagy 10 deka olaj! No de nem szeretnék most az elhízás témakörébe bonyolódni. Isten mentsen! Elég volt a koleszterines méhkasba nyúlni.
Azért hogy precízen fogalmazzak, szükség lesz még néhány fogalom tisztázására mielőtt a koleszterinre visszatérek. Mik lehetnek azok a zsírsavak? A zsírsavasak a zsírok (vagy olajok) tehát a "zsiradékok" fő alkotóelemei, amolyan "zsírrészek". A "hétköznapi zsíroknak" van egy "magja" - csak a tudományos igényesség miatt ezt glicerinnek hívják -, és ebből állnak ki a zsírsavláncok. Olyan, mintha egy krumpliból kötőtűk állnának ki. A "krumpli" a glicerin, a "kötőtűk" a zsírsavak. Az ilyen "hétköznapi", "három kötőtűs krumplis zsír" neve triglicerid.
Ezen, "hétköznapi" zsírfélék mellett vannak speciálisak is. A legismertebb éppen a koleszterin. Tehát a koleszterin is zsír. "Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár." A koleszterin zsír, de nem minden zsír koleszterin. A koleszterin váza amolyan hiányos, torz olimpia négy karika. A koleszterinben nem az energiatartalom a lényeg. Nem a koleszterintől hízunk. Az elfogyasztott zsírmennyiségnek csak kis része koleszterin. Koleszterinből naponta átlag 500-600 milligrammot, tehát "csak" mintegy fél grammot, zsírokból több mint 100 grammot, azaz több mint 10 dekát fogyasztunk. Szembetűnő különbség. Energetikailag, tehát hízásilag a sok "zsír", érelmeszesedésileg a sok koleszterin a kulcs. Ha a legnagyobb energiatartalmú tápanyagból, tehát a zsírokból kevesebbet eszünk, akkor kevésbé hízunk. Az "együnk kevés koleszterint, alacsony lesz a koleszterinszintünk" összefüggés nem ilyen egyszerű. Miért? Mert praktikusan (majdnem) minden sejtünk maga is képes termelni koleszterint!
Honnan kerül vérünkbe a koleszterin? Honnan, hová és hogyan szállítja a vér? Táplálékaink zsírtartalma emésztés után - leegyszerűsítve a koleszterin és a triglicerid - a bélbe jut. A bélben a koleszterin az epesavval szétoszlatva jut a bélfal felszívó sejtjeihez. Ezekbe a sejtekbe egy speciális szállító fehérje viszi be. E nélkül a koleszterin csak "igen keservesen" és kis mennyiségben jut be a bélfal sejtjeibe, azaz alig szívódik fel. Ha a koleszterin bejut a bélsejtbe, onnan az erekbe kerül. Nem úgy szabadon, mint pucér koleszterin, hanem számos fehérjével és zsírnemű anyaggal, többek között nagy mennyiségű trigliceriddel együtt, vérünk legnagyobb összetett részecskéjét alkotva. Ez egy már-már szabad szemmel is látható "zsírcsepp" (kilomikron). Olyan az egész, mint egy hatalmas, kavicsokkal és fűszálakkal dúsított hógolyó. Az alap - tehát a hó - számos speciális funkciójú fehérje elegye. A kavicsok és fűszálak pedig a szállított zsírnemű anyagok. Az összes piszkos hógolyó neve tudományosan zsíros fehérje (lipoprotein). Ennek egyik formája a bélből a vérbe jutó óriáshógolyó. A vérben való utazása során erről maga az érfal számos részt "lemar". Trigliceridtartalmának jelentős részét elveszíti, míg a maradék a májhoz ér. A májsejtekben ezek szétbomlanak, részben felhasználódnak, részben új, más fehérjéket tartalmazó "csúf hógolyóvá" (VLDL) alakulva visszakerülnek a vérbe. Erről az ismét sok-sok trigliceridet és kevés koleszterint szállító csomagról útjuk során az erek és más szövetek megint trigliceridet falnak le. Hasonlóan mint a bélből felszívódó "óriás" esetében. Miközben a golyó fogy – ténylegesen is egyre kisebbé és tömörebbé válik -, koleszterintartalma relatíve egyre nő. Köztes terméken át kialakul a koleszterinben legeslegdúsabb egység, az LDL. Valójában tehát az LDL részecskék mennyisége határozza meg az LDL (tehát a "rossz") koleszterin mennyiségét. Ezen részecskék érfalba jutását és különösen bentrekedését tovább fokozza pl. a cukorbetegség vagy a dohányzás. Ezek által ugyanis nagyon apró és igen tömör, agresszív LDL alakulhat ki.
A szövetekből és így az érfalból is vissza a májba, a HDL nevű "hógolyó" menekíti a koleszterint. A HDL (a "jó") védő hatású az érelmeszesedéssel szemben. A folyamat akár több ponton is zavart szenvedhet. Így mindig egy vagy többféle"piszkos hógolyó" csoport halmozódik fel. Azonban a laborvizsgálatoknál az össz koleszterint, a trigliceridet, a "jót" tehát a HDL koleszterint lehet általánosságban mérni. A "rossz" koleszterin ezek ismeretében akár ki is számítható. Számításhoz a trigliceridnek 4,5 alattinak kell lenni! Ossza el a triglicerid értéket 2,2-vel! A kapott értékhez adja hosszá HDL értékét! A számot az összes koleszterinből kivonva megkapta a rossz, tehát LDL koleszterin szintjét.
Csak remélhetem, hogy most, így részletesebben kifejtve érthetőbbek és hihetőek a szavaim.
Akkor, ott a hallhatóság soraiban bizony érezhető lett a feszültség. Többen már ekkor jelezték szomszédjuknak, hogy "ez azért nem így van". Hiszen X professzor mondta, hogy..."isten ellen való vétek a koleszterin csökkentése, és Y orvosdoktor (aki mindent vitaminnal gyógyít) meg le is írta, hogy... Egy másik professzor meg egyébként is felfedezte a világmegváltót, amit az amerikaik is meg akarnak venni, csak nem adja, de kapható és be lehet vele oltani magunkat és akkor minden rendben lesz... Nos, ezekkel a hangzatos féligazságokkal persze a mindennapi rendelői gyakorlatom során is küzdök, de valósággal sokkolt, hogy a cukorbetegség miatt a témában közvetlen érdekelt hallhatóság milyen jelentős részének sikerült átmosni a józan gondolkodását ez utolsó években.
Szemben a vérnyomás kérdésével – finoman fogalmazva - korántsem értem el a koleszterin csökkentés gondolatával osztatlan egyetértést. Még a szünetben is meg akartak győzni a fokhagyma- galagonya mindent elsöprő elégséges hatásáról, sőt a reggeli fahéj-méz fogyasztás elengedhetetlen szükségszerűségéről is.
Mit tudtam én mindeközben a koleszterincsökkentés tudományos lehetőségeiről, szükségességéről és... igen ki kell mondanom ezt a már-már szitokszót gyógyszeres (!) csökkentéséről hitelt érdemlően mondani. Egyeseknek jószerével semmit. Sokak döntését már nem a józan ész, sokkal inkább a vak hit mozgatja. Hit kérdésében pedig nem lehet vitázni.
Most tehát a koleszterincsökkentés tekintetében azokhoz szólok, akik még meggyőzhetőek egy mezei (tehát nem professzor, nem feltaláló sőt nem is nagyvállalkozó) orvosdoktor az egész világon szinte egységesen elfogadott orvostudományi ajánlásokra alapozott szavaival.
A koleszterinszint meghatározóbb része a szervezet (elsősorban a máj) saját koleszterintermelésétől (és annak felhasználásától) függ. Emiatt a koleszterintermelés gyógyszeres gátlásával, az ún. statin készítményekkel akár 30-50%-os LDL csökkenés is elérhető. Személyre szabottan kell megválasztani, hogy várhatóan kinek melyik lesz a legmegfelelőbb. Ezek az anyagok képezik ma a koleszterincsökkentő gyógyszeres kezelés alapját. Érvédelmi hatásuk már a koleszterincsökkenés előtt megkezdődik. Ennek oka, hogy a vérzsír-hatástól függetlenül is csökkentik magát az érfali gyulladást. Ezzel (is) stabilizálják az instabil, robbanásra hajlamos felrakódásokat, plakkokat.
A táplálék koleszterintartalmának erélyes megszorításával is "csak" 10-15%-kal csökkenthető a vér össz-koleszterinszintje. Nem segít ezen perdöntő mértékben sem fahéj, sem fokhagyma, sem galagonya.
Nem csak a laborértéket, de - és ez a lényeg - a szívinfarktus, a szélütés és egyáltalán minden érszűkület esélyét csökkenti a gyógyszeres kezelés! Ha nagy az érbetegség rizikója (és cukorbetegségben eleve nagy!); a megelőzés, ha már beteg az erünk; a kezelés fő fegyvere. Persze, csak, ha használjuk!
Persze be kell tartani a szabályokat. Konyhakéssel lehet kenyeret kenni és embert ölni. Az emberölés számát viszont nem biztos, hogy csökkentené, ha a konyhából kitiltanánk a konyhakést. Sokan gondolják, hogy a gyógyszerek mérgek. Egyáltalán nem. Sőt, a koleszterincsökkentők meglepően biztonságosak. A recept nélkül kapható szokványos fájdalomcsillapítók mellékhatásaitól hazánkban évente többen halnak meg, mint statinok mellékhatásától évek alatt az egész világon! Fél a repüléstől? Az érbetegségtől? Mekkora az esélye, hogy lezuhan, és hogy érbetegségben hal meg? Na, ez utóbbit megmondom: 50%! Ön melyiktől fél? Legalább adjon esélyt...magának!
Menni fog. Persze, csak ha... hiszi is.
dr. Tschürtz Nándor
belgyógyász, kardiológus, diabetológus, lipidológus